Zétényi Zsolt (1941–) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő. 1964-ben az ELTE jogi karán szerzett diplomát. Bírói-ügyészi szakvizsgát 1968-ban tett. A Legfelsőbb Bíróságon, az Országos Kriminalisztikai Intézetben, jogtanácsosként, majd 1994-től ügyvédként dolgozott. Az 1989-es rendszerváltás idején a Bajcsy-Zsilinszky Társaság képviselőjeként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, és aláírta az MSZMP-vel kötött megállapodást. 1990–1994 között MDF-es országgyűlési képviselőként az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke volt. 1994-től köztámogatás nélkül működtette Nemzeti Jogvédő irodáját; a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2008–2014 között a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke. A Százak Tanácsának 1997 óta tagja.
Vigh Károly (1918–2013) losonci születésű történész.
Varga László (1910–2003) politikus, ügyvéd, író, az emigráció egyik vezető képviselője. 1947 és 1948 között a Demokrata Néppárt jelöltjeként országgyűlési képviselővé választják. 1948-ban elhagyja az országot, New Yorkban telepedik le. 1953-ban a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének-, illetve a New York-i Magyar Színház és Művész Egyesület megalapítója és vezetője volt. Hazatérése után 1994-től 1997-ig a Kereszténydemokrata Néppárt, majd 1997-től haláláig a Fidesz jelöltjeként országgyűlési képviselővé választják. 2002–2003-ban a KDNP elnöke.
Jogfilozófus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Jogbölcseleti Intézet megalapítója, emeritálásáig vezetője, azóta professor emeritus.
Tóth György László (1948–) politológus, publicista, kommunikációs tanácsadó. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. A Kádár-rendszerben tudatosan tartózkodott a közéleti szerepvállalástól, 1988 óta azonban rendszeresen publikál politikai elemzéseket, esszéket és publicisztikákat. A rendszerváltás aktív résztvevője volt, ezt követően televíziók és rádiók visszatérő vendégeként vált ismert kommentátorrá. Pályája során számos területen tevékenykedett: filmszínházi vezető, majd filmes szakmai szervezetek élén állt, emellett 1998–2002 között Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként szolgált. Később kommunikációs főtanácsadóként dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, majd az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Tizenöt könyv szerzője és szerkesztője, köztük olyan munkák, mint a Janus-arcú rendszerváltozás (1998), A kettészakadt ország (2002) és Egy új világrend felé (2017). 2016-ban Magyar Érdemrend Lovagkereszttel tüntették ki.
Szőke László (1954–) politikus. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát 1978-ban. Pályáját a Vízügyi Építő Vállalatnál kezdte, ahol 1978-tól 1988-ig dolgozott. Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumban (1991–1994), majd a Magyar Önkormányzatok Szövetségénél (1994–1996) töltött be különböző tisztségeket. Politikai karrierje az MDF-hez kötődik: 1996 és 1998 között a párt országos hivatalának igazgatójaként tevékenykedett, majd 1998-tól 2002-ig Budapest XI. kerületének alpolgármestereként szolgált. 2002-től az MDF fővárosi frakciójának vezetője. Az MDF XVIII. Országos Gyűlésén az országos elnökségbe választották, majd a párt alelnöki tisztét töltötte be.
Szőcs Zoltán (1951–2020), író, publicista, szerkesztő. Orvosi tanulmányait félbehagyva számos foglalkozást kipróbált, majd 18 éves korától Szabó Dezső életművének kutatójává vált: 1988-ban megalapította a Szabó Dezső Emléktársaságot, és nagy szerepe volt az író gellérthegyi szobrának felállításában. 1989-ben útjára indította a Hunnia Füzeteket, majd 1993-tól Csurka Istvánnal együttműködve szerkesztette a Havi Magyar Fórumot, amely a nemzeti-radikális szellemiségű közgondolkodás egyik legfontosabb fóruma volt. Közel háromszáz cikket publikált a folyóiratban, emellett a Magyar Fórum hetilapnak is rendszeres szerzője volt. 2019-ben megkapta a Teleki Pál-érdemérmet.
Szilágyi József (1896–1987) újságíró, szerkesztő.
Székelyhidi Ágoston (1935–2010) tanár, író, újságííró, kritikus, politikus. 1948-ban családjával kiutasították Romániából. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos képesítést, 1954-től publikált rendszeresen. 1956-ban a Hajdú-Bihar megyei forradalmi bizottság elnökségi tagjaként vett részt a forradalomban, amiért börtönbüntetést kapott. Szabadulása után Hajdúböszörményben tanított, párhuzamosan az Alföld folyóirat képzőművészeti rovatát vezette, és az ELTE-n művészettörténetet tanult. 1967–1974 között a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep alapító vezetője volt, majd 1985-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott, később az Erdélyi Tükör szerkesztőjeként. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja lett, és több mint egy évtizeden át különböző tisztségeket töltött be a pártban, köztük az országos választmány elnökeként is tevékenykedett. 2005-ben kilépett az MDF-ből. 2000-től a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke, 1997-től a Magyarok Világszövetségének választmányi ügyvivője volt. 2010-ben, 75 éves korában hunyt el.