68 találat látható

Császár Nagy László (1948–) jogász újságíró, televíziós szerkesztő.

Csengey Dénes (1953–1991) József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, politikus, a rendszerváltás egyik emblematikus alakja. Tanulmányait Budapesten, hajózási szakközépiskolában végezte, majd évekig különféle alkalmi munkákból tartotta el magát: volt autószerelő, rakodómunkás, biztosítási ügynök és képesítés nélküli tanító is. 1977–83 között a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakán szerzett diplomát, 1978-tól kezdett rendszeresen publikálni, 1983-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján, majd 1987-ben kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot. 1988–91 között a Hitel folyóirat szerkesztőségének tagja, 1990-től haláláig MDF-es országgyűlési képviselő volt. A rendszerváltás egyik ikonikus alakjaként tartják számon; személyes erkölcsi hitele, megalkuvást nem tűrő közéleti szerepvállalása és szónoki tehetsége révén vált kiemelkedő figurájává a demokratikus átmenetnek. Főbb művei között szerepel a Mélyrepülés (1986) zenés tragikomédia Cseh Tamással, a Találkozások az angyallal (1989) regény, valamint számos esszé- és publicisztikakötet. Mindössze 38 évesen, 1991. április 8-án hunyt el. Emlékét díj, szavalóversenyek és közterületek őrzik, a Digitális Irodalmi Akadémia 2020-ban posztumusz tagjává választotta.

1989-ben alakult társadalmi szervezet, amely a tevékenységével a békés átmenetet kívánta segíteni.

Jogász, politikus. 1991–1994 között címzetes államtitkárként az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke, 1994–1998 között országgyűléis képviselő (MDF).

Ferences szerzetes, író, szerkesztő, a menekült magyarok papja, a nyugati magyar emigráció egyik meghatározó alakja.
A filozófiát Pápán, a teológiát Szombathelyen végezte, 1936-ban szentelték pappá. Egyházi szolgálatai mellett újságírással és tanítással is foglalkozott.
A II. világháborúban tábori lelkészi szolgálatot vállalt, majd egy súlyos sérülés után 1945 márciusában a menekülő hadikórházakkal együtt elhagyta Magyarországot. SS fogságba, majd amerikai fogságba esett. Németországban a magyar menekültek megsegítésére kórházat, iskolákat, lelkészi központot és Magyar Caritas Szolgálatot alapított (ez utóbbit 24 évig vezette). Teisingben Magyar Intézetet hozott létre dokumentációs központtal és nyomdával, ahol a Hídverők c. lapot adta ki, majd megalapította a Szabad Magyar Világ c. havi lapot is. Mindszenty bíboros szellemiségét következetesen képviselte az emigrációban.

1930. december 21-én Egyházasrádócon született. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelemtanári diplomát szerzett 1954-ben. Az egyetemen maradt tanársegédként, s az 1956-os forradalom alatt a Debreceni Forradalmi Bizottmány titkárának választották. Később emiatt internálták, rövid franciaországi emigrációját követően fizikai munkásként és később tanárként tudott elhelyezkedni. Ez 1964-től változott meg, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa, később főosztályvezetője lett. Ezután először a nyíregyházi, majd az egri főiskolán, 1987-től pedig az ELTE BTK-n is taníthatott. Akadémiai doktori címét 1983-ban szerezte meg. 1974-ben a Milyen nyelven beszélnek a székelyek című írásáért szilenciumra ítélték. Részt vett a monori és a lakiteleki találkozókon. 1987-től tagja volt az MDF szervezői csoportjának, elnökségének, majd a párt köztársasági elnökjelöltjévé választották. Az 1990-es országgyűlésbe az MDF Vas megyei listájáról jutott be, rövidesen honvédelmi miniszterré nevezték ki. Nevéhez kötődik a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának lebonyolítása, valamint a hadsereg átszervezése. Az 1994-es választásokat követően két évig az MDF elnöki tisztét is betöltötte, majd 1996-ban kilépett a pártból.

Gál Péter (1960–) népművelő. Gál Péter erdőmérnökként végzett, de hivatását a közösségépítésben találta meg. 1999-től 26 éven át dolgozott művelődésszervezőként Zamárdiban, ahol versbarát kört, alkotó egyesületet alapított, börtönmissziót szervezett, és 2004-ben útjára indította a Feltámadási menetet – amelyhez az évek során több mint hatszáz település csatlakozott.