60 találat látható

1930. december 21-én Egyházasrádócon született. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelemtanári diplomát szerzett 1954-ben. Az egyetemen maradt tanársegédként, s az 1956-os forradalom alatt a Debreceni Forradalmi Bizottmány titkárának választották. Később emiatt internálták, rövid franciaországi emigrációját követően fizikai munkásként és később tanárként tudott elhelyezkedni. Ez 1964-től változott meg, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa, később főosztályvezetője lett. Ezután először a nyíregyházi, majd az egri főiskolán, 1987-től pedig az ELTE BTK-n is taníthatott. Akadémiai doktori címét 1983-ban szerezte meg. 1974-ben a Milyen nyelven beszélnek a székelyek című írásáért szilenciumra ítélték. Részt vett a monori és a lakiteleki találkozókon. 1987-től tagja volt az MDF szervezői csoportjának, elnökségének, majd a párt köztársasági elnökjelöltjévé választották. Az 1990-es országgyűlésbe az MDF Vas megyei listájáról jutott be, rövidesen honvédelmi miniszterré nevezték ki. Nevéhez kötődik a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának lebonyolítása, valamint a hadsereg átszervezése. Az 1994-es választásokat követően két évig az MDF elnöki tisztét is betöltötte, majd 1996-ban kilépett a pártból.

Ferences szerzetes, író, szerkesztő, a menekült magyarok papja, a nyugati magyar emigráció egyik meghatározó alakja.
A filozófiát Pápán, a teológiát Szombathelyen végezte, 1936-ban szentelték pappá. Egyházi szolgálatai mellett újságírással és tanítással is foglalkozott.
A II. világháborúban tábori lelkészi szolgálatot vállalt, majd egy súlyos sérülés után 1945 márciusában a menekülő hadikórházakkal együtt elhagyta Magyarországot. SS fogságba, majd amerikai fogságba esett. Németországban a magyar menekültek megsegítésére kórházat, iskolákat, lelkészi központot és Magyar Caritas Szolgálatot alapított (ez utóbbit 24 évig vezette). Teisingben Magyar Intézetet hozott létre dokumentációs központtal és nyomdával, ahol a Hídverők c. lapot adta ki, majd megalapította a Szabad Magyar Világ c. havi lapot is. Mindszenty bíboros szellemiségét következetesen képviselte az emigrációban.

Jogász, politikus. 1991–1994 között címzetes államtitkárként az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke, 1994–1998 között országgyűléis képviselő (MDF).

1989-ben alakult társadalmi szervezet, amely a tevékenységével a békés átmenetet kívánta segíteni.

Csengey Dénes (1953–1991) József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, politikus, a rendszerváltás egyik emblematikus alakja. Tanulmányait Budapesten, hajózási szakközépiskolában végezte, majd évekig különféle alkalmi munkákból tartotta el magát: volt autószerelő, rakodómunkás, biztosítási ügynök és képesítés nélküli tanító is. 1977–83 között a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakán szerzett diplomát, 1978-tól kezdett rendszeresen publikálni, 1983-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 1985-ben részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján, majd 1987-ben kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot. 1988–91 között a Hitel folyóirat szerkesztőségének tagja, 1990-től haláláig MDF-es országgyűlési képviselő volt. A rendszerváltás egyik ikonikus alakjaként tartják számon; személyes erkölcsi hitele, megalkuvást nem tűrő közéleti szerepvállalása és szónoki tehetsége révén vált kiemelkedő figurájává a demokratikus átmenetnek. Főbb művei között szerepel a Mélyrepülés (1986) zenés tragikomédia Cseh Tamással, a Találkozások az angyallal (1989) regény, valamint számos esszé- és publicisztikakötet. Mindössze 38 évesen, 1991. április 8-án hunyt el. Emlékét díj, szavalóversenyek és közterületek őrzik, a Digitális Irodalmi Akadémia 2020-ban posztumusz tagjává választotta.

Császár Nagy László (1948–) jogász újságíró, televíziós szerkesztő.