44 találat látható

Író, újságíró, képkereskedő. Magyarországon repülőoktató volt. Első írásai vidéki lapokban, a Repülés című folyóiratban és a Fiúk Évkönyvében jelentek meg. 1965-ben Bécsben telepedett le, ahol képkereskedelemmel foglalkozott és a Szabad Európa Rádió bécsi tudósítója volt. Írásai jelentek meg az Irodalmi Újságban, a bécsi Magyar Híradóban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Kanadai Magyarságban, a Bécsi Naplóban. 1990-ben a Független Kisgazdapárt külpolitikai tanácsadója lett, 2010-ben 1956-os Emléklapot kapott.

Császár Nagy László (1948–) jogász újságíró, televíziós szerkesztő.

1930. december 21-én Egyházasrádócon született. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelemtanári diplomát szerzett 1954-ben. Az egyetemen maradt tanársegédként, s az 1956-os forradalom alatt a Debreceni Forradalmi Bizottmány titkárának választották. Később emiatt internálták, rövid franciaországi emigrációját követően fizikai munkásként és később tanárként tudott elhelyezkedni. Ez 1964-től változott meg, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa, később főosztályvezetője lett. Ezután először a nyíregyházi, majd az egri főiskolán, 1987-től pedig az ELTE BTK-n is taníthatott. Akadémiai doktori címét 1983-ban szerezte meg. 1974-ben a Milyen nyelven beszélnek a székelyek című írásáért szilenciumra ítélték. Részt vett a monori és a lakiteleki találkozókon. 1987-től tagja volt az MDF szervezői csoportjának, elnökségének, majd a párt köztársasági elnökjelöltjévé választották. Az 1990-es országgyűlésbe az MDF Vas megyei listájáról jutott be, rövidesen honvédelmi miniszterré nevezték ki. Nevéhez kötődik a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának lebonyolítása, valamint a hadsereg átszervezése. Az 1994-es választásokat követően két évig az MDF elnöki tisztét is betöltötte, majd 1996-ban kilépett a pártból.

Jogász, politikus. 1991–1994 között címzetes államtitkárként az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke, 1994–1998 között országgyűléis képviselő (MDF).

Jogfilozófus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Jogbölcseleti Intézet megalapítója, emeritálásáig vezetője, azóta professor emeritus.

Ferences szerzetes, író, szerkesztő, a menekült magyarok papja, a nyugati magyar emigráció egyik meghatározó alakja.
A filozófiát Pápán, a teológiát Szombathelyen végezte, 1936-ban szentelték pappá. Egyházi szolgálatai mellett újságírással és tanítással is foglalkozott.
A II. világháborúban tábori lelkészi szolgálatot vállalt, majd egy súlyos sérülés után 1945 márciusában a menekülő hadikórházakkal együtt elhagyta Magyarországot. SS fogságba, majd amerikai fogságba esett. Németországban a magyar menekültek megsegítésére kórházat, iskolákat, lelkészi központot és Magyar Caritas Szolgálatot alapított (ez utóbbit 24 évig vezette). Teisingben Magyar Intézetet hozott létre dokumentációs központtal és nyomdával, ahol a Hídverők c. lapot adta ki, majd megalapította a Szabad Magyar Világ c. havi lapot is. Mindszenty bíboros szellemiségét következetesen képviselte az emigrációban.

Bakos István magyar művelődéskutató, ellenzéki aktivista. 1980-tól a Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezője és szervezője. Részt vett az 1987-es lakiteleki találkozó és az MDF fórumainak szervezésében, valamint a Hitel szerkesztésében. A Magyarok Világszövetsége főtitkáraként koordinálta az 1996-os millecentenáriumi programokat és a Magyarok IV. Világtalálkozóját. Alapító kiadója a Magyar Felsőoktatás (1991) és Magyar Figyelő (1995) c. lapoknak. Közreműködött a budapesti EXPO előkészítésében, valamint több emlékmű és szobor felállításában. Számos szervezet alapító tagja, kurátora és tisztségviselője, köztük a Lakiteleki Népfőiskola Alapítványé és a Magyar Örökség díj Bizottságáé.

Szőke László (1954–) politikus. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát 1978-ban. Pályáját a Vízügyi Építő Vállalatnál kezdte, ahol 1978-tól 1988-ig dolgozott. Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumban (1991–1994), majd a Magyar Önkormányzatok Szövetségénél (1994–1996) töltött be különböző tisztségeket. Politikai karrierje az MDF-hez kötődik: 1996 és 1998 között a párt országos hivatalának igazgatójaként tevékenykedett, majd 1998-tól 2002-ig Budapest XI. kerületének alpolgármestereként szolgált. 2002-től az MDF fővárosi frakciójának vezetője. Az MDF XVIII. Országos Gyűlésén az országos elnökségbe választották, majd a párt alelnöki tisztét töltötte be.