Ferences szerzetes, író, szerkesztő, a menekült magyarok papja, a nyugati magyar emigráció egyik meghatározó alakja.
A filozófiát Pápán, a teológiát Szombathelyen végezte, 1936-ban szentelték pappá. Egyházi szolgálatai mellett újságírással és tanítással is foglalkozott.
A II. világháborúban tábori lelkészi szolgálatot vállalt, majd egy súlyos sérülés után 1945 márciusában a menekülő hadikórházakkal együtt elhagyta Magyarországot. SS fogságba, majd amerikai fogságba esett. Németországban a magyar menekültek megsegítésére kórházat, iskolákat, lelkészi központot és Magyar Caritas Szolgálatot alapított (ez utóbbit 24 évig vezette). Teisingben Magyar Intézetet hozott létre dokumentációs központtal és nyomdával, ahol a Hídverők c. lapot adta ki, majd megalapította a Szabad Magyar Világ c. havi lapot is. Mindszenty bíboros szellemiségét következetesen képviselte az emigrációban.
Aba Béla (1942–) alkalmazott grafikus, reklám- és arculattervező. Nyomdai szedést tanult, majd a lipcsei grafikai főiskola hallgatója volt. Mestere Albert Kapr. 1967-78 között a Magyar Hirdetőnél dolgozott, azóta szabadúszó tervezőként dolgozik. A Reklámszövetség nívódíját kétszer is kiérdemelte, először 1981-ben sajtóhirdetés, majd 1985-ben reklámfotó kategóriában.
Pálmány Béla (1946–) történész, levéltáros. Az Országgyűlés Irattárának és Levéltárának volt vezetője. Alapító elnöke az MDF XI. és XXII. kerületi szervezetének, illetve a Rákóczi Szövetség alapítója és Ellenőrző Bizottságának elnöke.
Néprajzkutató, muzeológus, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum volt főmuzeológusa, megbízott főigazgató-helyettese. Egyetemi tanulmányait az ELTE bölcsészkarán végezte magyar-néprajz szakon, 1972-ben ugyanitt szerzett bölcsészdoktori címet. Több tanulmánya és könyve jelent meg Zala és Vas megye népi építészetéről, lakáskultúrájáról, a paraszti életformáról, népművészetről. Férje Für Lajos történész, az MDF alapítója, az Antall- és a Boross-kormány egykori honvédelmi minisztere volt.
Gyurgyák János (1956–) történész, könyvkiadó és szerkesztő. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett történelem-néprajz-antropológia szakos diplomát 1981-ben. 1985-ben a szociológia szakot is elvégezte, majd 1986-1987 folyamán az oxfordi Nuffield College-ban tanult politikaelméletet. 1987-től az ELTE Bölcsészkarán politkaelméletet oktat. 1991-től az ELTE Jogi Karán, majd 1993-tól a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanít.1985 és 1995 között a Századvég című folyóirat szerkesztője, 1994-ig a Századvég Kiadó vezetője volt. 1994-ben létrehozta és azóta is vezeti az Osiris Kiadót.
Varga László (1910–2003) politikus, ügyvéd, író, az emigráció egyik vezető képviselője. 1947 és 1948 között a Demokrata Néppárt jelöltjeként országgyűlési képviselővé választják. 1948-ban elhagyja az országot, New Yorkban telepedik le. 1953-ban a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének-, illetve a New York-i Magyar Színház és Művész Egyesület megalapítója és vezetője volt. Hazatérése után 1994-től 1997-ig a Kereszténydemokrata Néppárt, majd 1997-től haláláig a Fidesz jelöltjeként országgyűlési képviselővé választják. 2002–2003-ban a KDNP elnöke.
Szőcs Zoltán (1951–2020), író, publicista, szerkesztő. Orvosi tanulmányait félbehagyva számos foglalkozást kipróbált, majd 18 éves korától Szabó Dezső életművének kutatójává vált: 1988-ban megalapította a Szabó Dezső Emléktársaságot, és nagy szerepe volt az író gellérthegyi szobrának felállításában. 1989-ben útjára indította a Hunnia Füzeteket, majd 1993-tól Csurka Istvánnal együttműködve szerkesztette a Havi Magyar Fórumot, amely a nemzeti-radikális szellemiségű közgondolkodás egyik legfontosabb fóruma volt. Közel háromszáz cikket publikált a folyóiratban, emellett a Magyar Fórum hetilapnak is rendszeres szerzője volt. 2019-ben megkapta a Teleki Pál-érdemérmet.
Arany Tibor (1933-2017). 1956-ban a Corvin közi harcok aktív résztvevője volt. A forradalom leverése után az USA-ba emigrált, New Yorkban telepedett le, és évtizedeken át magyar nyelvű rádióadásoknál dolgozott. Az 1956-os Világszövetség és a Pesti Srác Ösztöndíj Alapítvány kuratóriumi tagja. 2001 óta Magyarországon élt, munkásságát több kitüntetéssel ismerték el.
Hábel György (1922–2016) erdőmérnök, MÁV-főmérnök. 1940–41-ben a Műegyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán tanult, ahol Teleki Pál hírszerző tisztjeként is tevékenykedett. 1942 tavaszán tömegtüntetést szervezett a soproni Volksbund ellen. A második világháború végén rövid amerikai hadifogság után, 1945-ben hazatért. 1956 után részt vett az országos vasúti sztrájk megszervezésében, tiltakozva az elfogott szabadságharcosok szovjetunióbeli deportálása ellen. Támogatta Janics Kálmán felvidéki magyarságot bemutató könyvének megjelenését, ellenezte a Bős–nagymarosi vízlépcső megépítését. A Rákóczi Szövetség alapító tagjaként és a Magyarok Világszövetségének aktív tagjaként haláláig közéleti szerepet vállalt.
Zétényi Zsolt (1941–) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő. 1964-ben az ELTE jogi karán szerzett diplomát. Bírói-ügyészi szakvizsgát 1968-ban tett. A Legfelsőbb Bíróságon, az Országos Kriminalisztikai Intézetben, jogtanácsosként, majd 1994-től ügyvédként dolgozott. Az 1989-es rendszerváltás idején a Bajcsy-Zsilinszky Társaság képviselőjeként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, és aláírta az MSZMP-vel kötött megállapodást. 1990–1994 között MDF-es országgyűlési képviselőként az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke volt. 1994-től köztámogatás nélkül működtette Nemzeti Jogvédő irodáját; a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2008–2014 között a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke. A Százak Tanácsának 1997 óta tagja.