Püski Sándor (1911–2009) a 20. századi magyar könyvkiadás és könyvkultúra meghatározó alakja volt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1935-ben szerzett diplomát. Az egyetemi jegyzetek sokszorosításával alapozta meg későbbi kiadói pályáját. Szintén 1935-ben kötött házasságot Zoltán Ilonával, aki 2006-ban bekövetkezett haláláig hű társa volt mind a magánéletben, mind a könyvkiadásban. Könyvesboltját 1938-ban nyitotta meg, rá egy évre pedig megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, mely mindhárom műfajban kiváló szerzők munkáit jelentette meg. A háború alatt, 1943-ban rendezte meg a Soli Deo Gloriával közösen Balatonszárszón a később „szárszói találkozó” néven elhíresült Magyar Élet tábort. A találkozón a háború utáni útkeresés volt a központi téma. Ennek 50. évfordulóján, 1993-ban emléktalálkozót rendeztek ugyanott. Püski kiadóját 1950-ben államosították, őt magát 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, ahonnan egy év után szabadult. 1966-ban Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront akkori főtitkárának közbenjárására kapott útlevelet. Feleségével 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. 1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örökösei gyűjtőhelyének számít. Az alapító munkáját később fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Attila és Püski Csaba segítették. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott kiadványaikat ismét megjelentették, de újabb műveket is kibocsátanak.
Székelyhidi Ágoston (1935–2010) tanár, író, újságííró, kritikus, politikus. 1948-ban családjával kiutasították Romániából. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos képesítést, 1954-től publikált rendszeresen. 1956-ban a Hajdú-Bihar megyei forradalmi bizottság elnökségi tagjaként vett részt a forradalomban, amiért börtönbüntetést kapott. Szabadulása után Hajdúböszörményben tanított, párhuzamosan az Alföld folyóirat képzőművészeti rovatát vezette, és az ELTE-n művészettörténetet tanult. 1967–1974 között a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep alapító vezetője volt, majd 1985-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott, később az Erdélyi Tükör szerkesztőjeként. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja lett, és több mint egy évtizeden át különböző tisztségeket töltött be a pártban, köztük az országos választmány elnökeként is tevékenykedett. 2005-ben kilépett az MDF-ből. 2000-től a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke, 1997-től a Magyarok Világszövetségének választmányi ügyvivője volt. 2010-ben, 75 éves korában hunyt el.
Szilágyi József (1896–1987) újságíró, szerkesztő.
Szőcs Zoltán (1951–2020), író, publicista, szerkesztő. Orvosi tanulmányait félbehagyva számos foglalkozást kipróbált, majd 18 éves korától Szabó Dezső életművének kutatójává vált: 1988-ban megalapította a Szabó Dezső Emléktársaságot, és nagy szerepe volt az író gellérthegyi szobrának felállításában. 1989-ben útjára indította a Hunnia Füzeteket, majd 1993-tól Csurka Istvánnal együttműködve szerkesztette a Havi Magyar Fórumot, amely a nemzeti-radikális szellemiségű közgondolkodás egyik legfontosabb fóruma volt. Közel háromszáz cikket publikált a folyóiratban, emellett a Magyar Fórum hetilapnak is rendszeres szerzője volt. 2019-ben megkapta a Teleki Pál-érdemérmet.
Szőke László (1954–) politikus. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát 1978-ban. Pályáját a Vízügyi Építő Vállalatnál kezdte, ahol 1978-tól 1988-ig dolgozott. Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumban (1991–1994), majd a Magyar Önkormányzatok Szövetségénél (1994–1996) töltött be különböző tisztségeket. Politikai karrierje az MDF-hez kötődik: 1996 és 1998 között a párt országos hivatalának igazgatójaként tevékenykedett, majd 1998-tól 2002-ig Budapest XI. kerületének alpolgármestereként szolgált. 2002-től az MDF fővárosi frakciójának vezetője. Az MDF XVIII. Országos Gyűlésén az országos elnökségbe választották, majd a párt alelnöki tisztét töltötte be.
Tóth György László (1948–) politológus, publicista, kommunikációs tanácsadó. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. A Kádár-rendszerben tudatosan tartózkodott a közéleti szerepvállalástól, 1988 óta azonban rendszeresen publikál politikai elemzéseket, esszéket és publicisztikákat. A rendszerváltás aktív résztvevője volt, ezt követően televíziók és rádiók visszatérő vendégeként vált ismert kommentátorrá. Pályája során számos területen tevékenykedett: filmszínházi vezető, majd filmes szakmai szervezetek élén állt, emellett 1998–2002 között Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként szolgált. Később kommunikációs főtanácsadóként dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, majd az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Tizenöt könyv szerzője és szerkesztője, köztük olyan munkák, mint a Janus-arcú rendszerváltozás (1998), A kettészakadt ország (2002) és Egy új világrend felé (2017). 2016-ban Magyar Érdemrend Lovagkereszttel tüntették ki.