44 találat látható

Arany Tibor (1933-2017). 1956-ban a Corvin közi harcok aktív résztvevője volt. A forradalom leverése után az USA-ba emigrált, New Yorkban telepedett le, és évtizedeken át magyar nyelvű rádióadásoknál dolgozott. Az 1956-os Világszövetség és a Pesti Srác Ösztöndíj Alapítvány kuratóriumi tagja. 2001 óta Magyarországon élt, munkásságát több kitüntetéssel ismerték el.

Szőcs Zoltán (1951–2020), író, publicista, szerkesztő. Orvosi tanulmányait félbehagyva számos foglalkozást kipróbált, majd 18 éves korától Szabó Dezső életművének kutatójává vált: 1988-ban megalapította a Szabó Dezső Emléktársaságot, és nagy szerepe volt az író gellérthegyi szobrának felállításában. 1989-ben útjára indította a Hunnia Füzeteket, majd 1993-tól Csurka Istvánnal együttműködve szerkesztette a Havi Magyar Fórumot, amely a nemzeti-radikális szellemiségű közgondolkodás egyik legfontosabb fóruma volt. Közel háromszáz cikket publikált a folyóiratban, emellett a Magyar Fórum hetilapnak is rendszeres szerzője volt. 2019-ben megkapta a Teleki Pál-érdemérmet.

Varga László (1910–2003) politikus, ügyvéd, író, az emigráció egyik vezető képviselője. 1947 és 1948 között a Demokrata Néppárt jelöltjeként országgyűlési képviselővé választják. 1948-ban elhagyja az országot, New Yorkban telepedik le. 1953-ban a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének-, illetve a New York-i Magyar Színház és Művész Egyesület megalapítója és vezetője volt. Hazatérése után 1994-től 1997-ig a Kereszténydemokrata Néppárt, majd 1997-től haláláig a Fidesz jelöltjeként országgyűlési képviselővé választják. 2002–2003-ban a KDNP elnöke.

Gyurgyák János (1956–) történész, könyvkiadó és szerkesztő. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett történelem-néprajz-antropológia szakos diplomát 1981-ben. 1985-ben a szociológia szakot is elvégezte, majd 1986-1987 folyamán az oxfordi Nuffield College-ban tanult politikaelméletet. 1987-től az ELTE Bölcsészkarán politkaelméletet oktat. 1991-től az ELTE Jogi Karán, majd 1993-tól a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanít.1985 és 1995 között a Századvég című folyóirat szerkesztője, 1994-ig a Századvég Kiadó vezetője volt. 1994-ben létrehozta és azóta is vezeti az Osiris Kiadót.

Pálmány Béla (1946–) történész, levéltáros. Az Országgyűlés Irattárának és Levéltárának volt vezetője. Alapító elnöke az MDF XI. és XXII. kerületi szervezetének, illetve a Rákóczi Szövetség alapítója és Ellenőrző Bizottságának elnöke.

Aba Béla (1942–) alkalmazott grafikus, reklám- és arculattervező. Nyomdai szedést tanult, majd a lipcsei grafikai főiskola hallgatója volt. Mestere Albert Kapr. 1967-78 között a Magyar Hirdetőnél dolgozott, azóta szabadúszó tervezőként dolgozik. A Reklámszövetség nívódíját kétszer is kiérdemelte, először 1981-ben sajtóhirdetés, majd 1985-ben reklámfotó kategóriában.

Ferences szerzetes, író, szerkesztő, a menekült magyarok papja, a nyugati magyar emigráció egyik meghatározó alakja.
A filozófiát Pápán, a teológiát Szombathelyen végezte, 1936-ban szentelték pappá. Egyházi szolgálatai mellett újságírással és tanítással is foglalkozott.
A II. világháborúban tábori lelkészi szolgálatot vállalt, majd egy súlyos sérülés után 1945 márciusában a menekülő hadikórházakkal együtt elhagyta Magyarországot. SS fogságba, majd amerikai fogságba esett. Németországban a magyar menekültek megsegítésére kórházat, iskolákat, lelkészi központot és Magyar Caritas Szolgálatot alapított (ez utóbbit 24 évig vezette). Teisingben Magyar Intézetet hozott létre dokumentációs központtal és nyomdával, ahol a Hídverők c. lapot adta ki, majd megalapította a Szabad Magyar Világ c. havi lapot is. Mindszenty bíboros szellemiségét következetesen képviselte az emigrációban.

Bakos István magyar művelődéskutató, ellenzéki aktivista. 1980-tól a Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezője és szervezője. Részt vett az 1987-es lakiteleki találkozó és az MDF fórumainak szervezésében, valamint a Hitel szerkesztésében. A Magyarok Világszövetsége főtitkáraként koordinálta az 1996-os millecentenáriumi programokat és a Magyarok IV. Világtalálkozóját. Alapító kiadója a Magyar Felsőoktatás (1991) és Magyar Figyelő (1995) c. lapoknak. Közreműködött a budapesti EXPO előkészítésében, valamint több emlékmű és szobor felállításában. Számos szervezet alapító tagja, kurátora és tisztségviselője, köztük a Lakiteleki Népfőiskola Alapítványé és a Magyar Örökség díj Bizottságáé.

Pszichiáter, politikus, publicista. Az Antall-kormány alatt először népjóléti, majd az Antall-kormány és a Boross-kormány alatt külügyi államtitkár volt. 1990-től 2010-ig országgyűlési képviselő.

1930. december 21-én Egyházasrádócon született. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelemtanári diplomát szerzett 1954-ben. Az egyetemen maradt tanársegédként, s az 1956-os forradalom alatt a Debreceni Forradalmi Bizottmány titkárának választották. Később emiatt internálták, rövid franciaországi emigrációját követően fizikai munkásként és később tanárként tudott elhelyezkedni. Ez 1964-től változott meg, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa, később főosztályvezetője lett. Ezután először a nyíregyházi, majd az egri főiskolán, 1987-től pedig az ELTE BTK-n is taníthatott. Akadémiai doktori címét 1983-ban szerezte meg. 1974-ben a Milyen nyelven beszélnek a székelyek című írásáért szilenciumra ítélték. Részt vett a monori és a lakiteleki találkozókon. 1987-től tagja volt az MDF szervezői csoportjának, elnökségének, majd a párt köztársasági elnökjelöltjévé választották. Az 1990-es országgyűlésbe az MDF Vas megyei listájáról jutott be, rövidesen honvédelmi miniszterré nevezték ki. Nevéhez kötődik a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának lebonyolítása, valamint a hadsereg átszervezése. Az 1994-es választásokat követően két évig az MDF elnöki tisztét is betöltötte, majd 1996-ban kilépett a pártból.