40 találat látható

Vigh Károly (1918–2013) losonci születésű történész.

1930. december 21-én Egyházasrádócon született. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelemtanári diplomát szerzett 1954-ben. Az egyetemen maradt tanársegédként, s az 1956-os forradalom alatt a Debreceni Forradalmi Bizottmány titkárának választották. Később emiatt internálták, rövid franciaországi emigrációját követően fizikai munkásként és később tanárként tudott elhelyezkedni. Ez 1964-től változott meg, amikor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa, később főosztályvezetője lett. Ezután először a nyíregyházi, majd az egri főiskolán, 1987-től pedig az ELTE BTK-n is taníthatott. Akadémiai doktori címét 1983-ban szerezte meg. 1974-ben a Milyen nyelven beszélnek a székelyek című írásáért szilenciumra ítélték. Részt vett a monori és a lakiteleki találkozókon. 1987-től tagja volt az MDF szervezői csoportjának, elnökségének, majd a párt köztársasági elnökjelöltjévé választották. Az 1990-es országgyűlésbe az MDF Vas megyei listájáról jutott be, rövidesen honvédelmi miniszterré nevezték ki. Nevéhez kötődik a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának lebonyolítása, valamint a hadsereg átszervezése. Az 1994-es választásokat követően két évig az MDF elnöki tisztét is betöltötte, majd 1996-ban kilépett a pártból.

1948. január 24-én született Monokon. 1966-ban a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Technikumban érettségizett, majd felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1971-ben szerzett diplomát. Ezután az egyetemen dolgozott mint oktató és kutató. 1975. szeptembertől 1976. májusig egy évet ösztöndíj segítségével a Harvardon tanulhatott. Hazatérése után az Országos Tervhivatal munkatársa, majd osztályvezetője lett. 1981-től a Központi Bizottság Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa, majd 1986-tól vezetője. 1987-től az MSZMP Központi Bizottságának, 1988-tól Politikai Bizottságának tagja. 1988-ban országos listáról jutott be a parlamentbe, ezt követően megválasztották a Minisztertanács elnökének, majd a köztársaság kikiáltásától, 1989. október 23-ától az új kormány megalakulásáig, 1990. május 23-ig miniszterelnöknek.
      Legjelentősebb külpolitikai lépéseként az általa vezetett kormányzat 1989. szeptember 11-én megnyitotta a magyar-osztrák határt az NDK-ból elmenekült, oda visszatérni nem kívánó állampolgárok számára. Kormánya utolsó nagyjelentőségű lépése volt a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról szóló egyezmény megkötése (1990. március 10.).
      Az 1990-es választásokon független jelöltként ismét országgyűlési képviselővé választották. Tisztségéről azonban 1991-ben lemondott és 2000-ig a londoni Európai és Újjáépítési Bank egyik alelnökeként dolgozott.

Író, újságíró, képkereskedő. Magyarországon repülőoktató volt. Első írásai vidéki lapokban, a Repülés című folyóiratban és a Fiúk Évkönyvében jelentek meg. 1965-ben Bécsben telepedett le, ahol képkereskedelemmel foglalkozott és a Szabad Európa Rádió bécsi tudósítója volt. Írásai jelentek meg az Irodalmi Újságban, a bécsi Magyar Híradóban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Kanadai Magyarságban, a Bécsi Naplóban. 1990-ben a Független Kisgazdapárt külpolitikai tanácsadója lett, 2010-ben 1956-os Emléklapot kapott.

Jogász, politikus. 1991–1994 között címzetes államtitkárként az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke, 1994–1998 között országgyűléis képviselő (MDF).

Andrásfalvy Bertalan (1931–) néprajzkutató, politikus, volt országgyűlési képviselő, volt művelődési és közoktatási miniszter.

Püski Sándor (1911–2009) a 20. századi magyar könyvkiadás és könyvkultúra meghatározó alakja volt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1935-ben szerzett diplomát. Az egyetemi jegyzetek sokszorosításával alapozta meg későbbi kiadói pályáját. Szintén 1935-ben kötött házasságot Zoltán Ilonával, aki 2006-ban bekövetkezett haláláig hű társa volt mind a magánéletben, mind a könyvkiadásban. Könyvesboltját 1938-ban nyitotta meg, rá egy évre pedig megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, mely mindhárom műfajban kiváló szerzők munkáit jelentette meg. A háború alatt, 1943-ban rendezte meg a Soli Deo Gloriával közösen Balatonszárszón a később „szárszói találkozó” néven elhíresült Magyar Élet tábort. A találkozón a háború utáni útkeresés volt a központi téma. Ennek 50. évfordulóján, 1993-ban emléktalálkozót rendeztek ugyanott. Püski kiadóját 1950-ben államosították, őt magát 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, ahonnan egy év után szabadult. 1966-ban Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront akkori főtitkárának közbenjárására kapott útlevelet. Feleségével 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. 1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örökösei gyűjtőhelyének számít. Az alapító munkáját később fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Attila és Püski Csaba segítették. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott kiadványaikat ismét megjelentették, de újabb műveket is kibocsátanak.